A magyar vadászok vezetése hadilábon áll a számtannal, mert nem kell erdőmérnök vagy vadgazdaüzemmérnök végzettség ahhoz, hogy a nagyvadlétszám gazdálkodásával kapcsolatos örök igazságokkal, axiómákkal tisztába lehessünk. Miről is van szó?
Arról, hogy minden nagyvadfaj állománylétszáma az eredeti létszámszinten tartható, ha a kilövési, létszámapasztó éves tervekben annyi egyedet veszünk ki az állományból ami pontosan az állomány azévi szaporulata. A válogató kilövések gyakorlati kivitelezése alkalmával ezt a létszámmennyiséget a trófeás vadat megillető korosztályos szakmai selejtezési elvek és mindkét ivar egyenlő számú létszámcsökkentése mellett szükséges végrehajtani.
Ezt nagyon profán és egyszerű módon meg lehet határozni, szinte szégyellem leírni, hogy miről is van szó, annyira egyszerű és ha valaki ezt átlátja, akkor rögtön megérti, hogy milyen ordenare módon átvágták a vadászok a társadalmat.
Három vadfaj állománylétszámának alakulását fogjuk megvizsgálni, amelyek jelentős erdei és mezőgazdasági károkozásukkal élen járnak.
Gímszarvas (Cervus elaphus elaphus)
Nos a gímnél, ha 1:1 ivararány mellett a tavaszi induló állományban egy bika és egy tehén mellé egy db borjút, mint szaporulatot számolunk, akkor kézenfekvő, hogy egy gímpopuláció a természetben, vadászati beavatkozás hiányában minden esztendőben a tavaszi létszámának 33%-ával képes növekedni. Azonban nem minden nőivarú egyed borjadzik minden évben, de egyre gyakrabban vannak tehenek amelyek iker borjakat is vezetnek késő tavasszal, de ugyanakkor a megszületett borjak mortalitása is váltakozó és az egész állomány viszonylatában kell számolni további (gépjárműütközésekből, orvvadászatból, természetes mortalitásból eredő ) elhullásokkal.
Nos tehát lehetne itt oda-vissza ható és müködtethető csiki-csuki megoldásokat keresni, amire vannak is számos példák a felsőfokú vadgazdálkodási oktatási intézményeink érintett és kutatást is végző karainak oktatói köréből, hiszen az állapot tartósan zavaros és átláthatatlan közegben tartása folyamatos és finanszírozott témákhoz vagyis megélhetéshez jutattatja az ilyen profilú intézmények ezen karain dolgozókat.
A gyakorlat szempontjából totálisan elég lenne, ha a szinten tartás érdekében a 33%-os reprodukciós rátának megfelelő létszámapasztást minden esztendőben következetesen végrehajtanák.
A feltöltött grafikonról jól leolvasható, hogy amikor a becsült tavaszi induló állományt 33%-ban vagy azt meghaladó mértékben rendszeresen évente kilövés által csökkentették, akkor meg tudott valósulni a gímállomány országos szintű szintentartása. Azt lehet mondani, hogy ez 1996. esztendeig meg is valósult. Az 1996-ban hatálybalépő LV. vadászati törvény azonban ellenkező célzatú meghirdetett célkitűzései ellenére katasztrofális állapotok kilalakulásához vezetett a magyarországi csülkös nagyvadfajok létszámának alakulására.
Kiválóan látszik, hogy 1997. 1998. 1999. és 2001. esztendőkben az éves állománycsökkentés mértéke mélyen a kivánt szint alatt valósult meg, aminek következményeként a korábban az országosan 60 ezer db-ban maximált létszámszintként fentartható garantált gímlétszám ezen esztendők végeire a 80 ezres egyedszámra kúszott fel.
Erre aztán még rátöltött a 2007. és 2008. esztendők egymást követő éveinek csekélynél is csekélyebb kilövési tervteljesítése, amiért a gímállományunk jelenleg régen meghaladva a társadalom ökonómiai tűréshatárát (a vadeltartó képességről már nem is beszélek) a 100 ezres létszámcsúcs plafonját emelgeti.
A vaddisznó (Sus scrofa)
Ez a vadfajunk nagyon gyorsan képes benépesíteni a számára belakható életteret, a vaddisznó koca 3-10 malacot vet kora tavasszal. A februári megrendezett disznóhajtásokon aztán rendkívül sok frissen született malacot a hajtókutyák hóhérolnak le, minek következtében rendkívüli nagy mortalitással kell számolnunk a malacok körében.
Ezért a két szülőre két felnevelt süldővel számolhatunk, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vaddisznó állomány vadászati beavatkozás hiányában évente megduplázza a saját tavaszi állományának a létszámát. A helyes létszámkezelés a szintentartás érdekében az, ha a teljes tavaszi induló állományunk létszámát kilőjük még abban az esztendőben.
Erről a grafikonról is jól leolvasható, hogy amíg ezt a szakmai elvárást az éves állománylétszám apasztása területén figyelembe vették és alkalmazták a gyakorlatban, addig
a magyarországi vaddisznóállomány egy nagyon elfogadható értéken 40 ezer db körüli létszámon stagnált. A változást itt is az új vadászati törvény hatálybalépése alatt és után következett be és a vaddisznó létszámunk országos szinten ma már meghaladta a 110 ezres létszámot, kezelhetetlen bajok forrásává nőve ki magát. ( Emberi lakott településeken történő gyakori megjelenése, vad és gépjárműütközések számának mértéktelen megemelkedése, égbe szökött erdei és mezőgazdasági vadkár mértéke, melynek következményei a vad élőhelyét bekorlátozó és leszűkítő folyamatos kerítésépítések.)
Az őz (Capreolus capreolus )
Ez a vadfajunk közismert pákosztosságával és inyencségével a minőségi vadkár legfőbb okozója. A sutáknál gyakori az ikerellés és mindkét gidát általában nagy sikerrel fel tudja nevelni, a hármas ikrek közül azonban a legutolsó, fejlődésében elmaradt gida törvényszerűen el szokott pusztulni.
Fentieket figyelembe véve az őz reprodukciós rátája 38% körüli, vagyis vadászati beavatkozás hiányában egy 100 egyedből álló 1:1 ivararányú tavaszi őzpopuláció az esztendő végére 138 egyedszámra képes bővülni.
Ezzel a vadfajunkkal nem foglalkozik súlyának megfelelően a magyar vadásztársadalom. Az őz vadászati hasznosítása tartósan mélyen a lehetőségek alatt van... Ezt nagyon jól példázza a feltöltött grafikon, ahol az őzállomány a kellő mértékű vadászati beavatkozás hiányában napjainkra már a 400 ezres létszámplafont döngeti.
Természetesen ebben a témában jobban el lehetne még mélyedni, de a tisztánlátás érdekében nagyon megfelel, ha a témában ennyire is tájékozottak vagyunk. Amikor arról esik szó, hogy a klímaváltozás és az időjárás kihatásaiként minden eddigi mértéket meghaladóan túlszaporodott a hazai csülkös nagyvadállomány, akkor itt a vadászok évtizedek óta tartó, mások bőrét vásárra vivő, bűnös mulasztásáról van szó.....A jelenlegi áldatlan állapotok előállásáért a felelősség egyértelműen a vadászokat terheli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése